
Búcsúzunk Kádár Klaudiától
Klaudia nem csupán hallgatónk volt, hanem közösségünk értékes tagja, akinek jelenléte, halk szavai és gondolatai mindannyiunkban nyomot hagytak. Távozása fájdalmas űrt hagy maga után; emlékét alkotásai, a vele töltött idő és mindazok a kapcsolódások őrzik tovább, amelyeket jelenléte formált.
Klaudia diplomafilm-terve, amelyen oly nagy odaadással dolgozott, de már nem fejezhetett be, alapvető emberi kérdésekre keresett válaszokat: miként találunk egymásra, távolodunk el, és hogyan határozzák meg kapcsolatainkat életünk legfontosabb helyszínei. A koncepcióban maga is az ideiglenesség tapasztalatából indult ki: abból a különös, sokak számára ismerős érzésből, ahogyan az átmenetinek szánt terekhez is kötődni kezdünk, és ahogyan ezek a helyek lassan személyes emlékeink hordozóivá válnak. Munkáiban képes volt a legszemélyesebb érzéseket egyetemes erejű képekké formálni, az animáció számára nem csupán technika, hanem a lélek kifejezésének eszköze volt.
Emlékezzünk rá azzal a rajzával, amely megidézi tiszta és őszinte alkotói világát, megőrizve őt emlékezetünkben olyannak, amilyennek ismertük: keresőnek, alkotónak és társnak.
Őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki családjának, barátainak és minden szerettének ebben a mérhetetlen gyászban.
Emlékedet és tehetségedet megőrizzük.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közössége


