Több mint háromszáz diplomázó, szakmai elismerések és számtalan felejthetetlen pillanat!

Dátum: 2026.07.01
A MOME közössége 2026-os diplomaosztóján a tizenkét mester- és kilenc alapszak végzett alkotóit köszöntötte ünnepi keretek között, ünnepi beszédekkel. A megszólalók közt volt a Déli pályaudvar belsőépítésze, a kilencvenegy éves Bánkiné Szerdahelyi Laura, Daniel Hug kurátor, Moholy-Nagy László unokája, valamint az idén jubiláló Stefan Lengyel designer is. A diplomák átadása mellett kiosztották az idei rektori különdíjakat, több szakmai elismerést, valamint az arany-, gyémánt- és vasdiplomások is átvehették oklevelüket.

Az egyetem frissdiplomásait mindkét eseményen Kovács Csaba, az egyetem megbízott rektora köszöntötte, kiemelve, hogy a most végzett alapszakos és mesterszakos évfolyam kivételes erőről és cselekvőképességről tett tanúbizonyságot, formálva az egyetem életét és jövőjét is, ez olyan tudás és képesség, amit feltétlenül őrizniük érdemes. A diplomaosztók megszólalóit idén a MOME hallgatói közössége szavazás útján választotta ki. Az alapképzés ünnepségén Sógor Ákos építész és modell, valamint László Áron frissen diplomázott textiltervező osztotta meg gondolatait a végzősökkel. A mesterképzés diplomaosztóján Bánkiné Szerdahelyi Laura belsőépítész, vasdiplomás alumna, Garami Eszter frissen végzett design- és művészetmenedzser, Stefan Lengyel designer, valamint Daniel Hug kurátor, az Art Cologne igazgatója és Moholy-Nagy László unokája köszöntötte a közösséget. Az egyetem fontos új hagyománya, hogy a diplomázó hallgatói közösség egy-egy fontos társadalmi kérdésre, ügyre is felhívja a figyelmet: az idei ünnepségen  az Utcáról Lakásba! Egyesület elhivatott munkájára irányulhatott reflektorfény: az egyesület nevében Bene Bence önkéntes koordinátor szólalt fel. 

Az alapszakos diplomaosztón Sógor Ákos építész, modell és MOME-alumnus arról beszélt, hogy az egyetem „nem irányít, hanem szabad kezet ad”, időt a kibontakozásra, az alkotói önismeretre, és arra, hogy a hallgatók megtalálják, mi foglalkoztatja őket igazán. Úgy fogalmazott, hogy a MOME „varázsolni és álmodozni tanít” – ez az a többlet, amely a szakmai tudás mellett az alkotói gondolkodást is formálja. Útravalóul azt kívánta a végzősöknek, hogy „az legyen a kapaszkodó, amit élveztek az adott kihívásban”.  

Az MA-diplomaosztó Bánkiné Szerdahelyi Laura tartott emlékezetes beszédet, amelyben a generációk közötti kapcsolódás és az alkotói felelősség jelentőségét hangsúlyozta. Mint fogalmazott: „Bár a korok és az akadályok a velük járó nehézségekkel változnak, az élet mindig feladat marad a fiataloknak.” Arra is emlékeztetett, hogy a gyorsuló világban különösen fontos a szakmai tudás és az elődök munkájának az ismerete: „Nem szabad a gyökerektől elszakadni. A szakmánk gyökereinek megismerése fontos.” Útravalóul azt kérte a frissen végzettektől, hogy az új utak keresése közben őrizzék meg mindazt, ami előttük született: „Becsüljék meg azokat az alkotásokat, amelyek egy-egy kor stílusvilágát, anyagi és szellemi örökségét hordozzák, és ne hagyják, hogy oly szégyenletes sorsra jussanak, mint a Déli pályaudvar, a Körszálló, vagy az egykori Dürer Kert falplasztikái. Az új ne a korábbi romjain épüljön, hanem azok értékeit megőrizve járja a saját útját.” 

Stefan Lengyel designer, a MOME jubiláló diplomázója útravalóul arra biztatta a frissen végzetteket, hogy „találják meg azt, ami igazán érdekli Önöket, és keressék meg azt a pontot, amiről úgy érzik, ezt jobban lehetne csinálni. Ha mindig azt nézik, mit lehet jobban csinálni, biztosan nem mennek zsákutcába”. 

A rektori diplomadíjakat idén olyan munkák kapták, amelyek magas színvonalú szakmai felkészültséggel és érzékeny, társadalmilag is releváns kérdésfeltevésekkel közelítettek a kortárs design és művészet kihívásaihoz. Holp Nándor Máté és Virágh Ádám közös animációs filmjükért részesültek elismerésben; munkájuk kiforrott filmes nyelvről, biztos dramaturgiai érzékről és professzionális alkotói együttműködésről tanúskodik. Ócsai Sebestyén kutatásalapú, műszakilag is komplex, átgondolt tervezési folyamatával, Hecker Sára pedig a lakhatási válságot és az otthonhoz jutás tapasztalatát feldolgozó részvételi fotóprojektjével érdemelte ki a díjat, melyet az Utcáról Lakásba Egyesülettel együttműködve hozott tető alá. 

Kiss Luca Sára a gyász feldolgozását támogató, személyes tapasztalatokat kutatással és tervezéssel összekapcsoló munkájáért, Győri Simon Péter egy elhagyott barokk kúria rehabilitációját és a szenvedélybetegséggel élők támogatását összekapcsoló diplomatervéért kapott elismerést. Nagy Sára Miriam a digitális identitás, az önreprezentáció és a tekintet kérdéseit vizsgáló, analóg és digitális elemeket kreatívan ötvöző TABLÓ című mestermunkájával, Börcsök Petra Tamara pedig a fenntartható étkezés, a food design és a kerámiatervezés határterületein mozgó beantoday projektjével nyert rektori díjat. 

A díjazottak között szerepelt Berecz Márton is, aki a magyar filmipar stábtagjainak a jóllétével foglalkozó kutatásával hívta fel a figyelmet egy gyakran háttérben maradó szakmai kérdésre. Tóth Dorottya budapesti ázsiai diákmunkások élethelyzeteit vizsgáló multimédiás installációjáért, Tamás Cintia a roma identitás reprezentációját és a roma művészet intézményesülését feldolgozó szakdolgozatáért, Szabó Zsófia pedig a kritikai médiahasználatra érzékeny pedagógiai szemléletet képviselő portfóliójáért részesült elismerésben. Gerencsér Orsolya biokompozit anyagokkal foglalkozó diplomamunkája a fenntarthatóság, az anyagkísérletezés és a formai gondolkodás összekapcsolásával emelkedett ki. 

Az Árkay-diplomadíjat Vizi Borbála Franciska kapta a Hengermalom újrahasznosítására tett, az ipari örökséget kortárs építészeti szemlélettel összekapcsoló tervéért. Dicséretben Balogh Enikő, Győri Simon Péter és Kocsis Tamás részesült. Az etikus építészeti viselkedésért járó díjat Szelevényi Oskar Koppány vehette át. A Wartha Vince- diplomadíjat Börcsök Petra Tamara kapta, A Jövő Művésztanára kitüntetést pedig Herényi Blanka Júlia és az őt támogató szakmai közösség, amelynek a nevében Bényei Judit vette át az elismerést. 

Fontos, hogy a diplomaosztó mindig lehetőséget teremt a különböző generációk találkozására, és ez most sem maradt el: a frissen végzettek mellett eljöttek az egyetem arany-, gyémánt- és vasdiplomásai, az azok, akik ötven, hatvan éve végeztek. Az 1966-os, 1976-os osztály tagjai mára a hazai tervezőkultúra kiemelkedő személyiségeivé nőttek, többük nevét egy ország ismeri. Egy olyan időszakban, amikor a kapcsolódás sokszor csak a közösségi média felületein keresztül történik, különös jelentősége van egymás jelenléte megtapasztalásának, a példaképekkel való személyes találkozásoknak. 

További hírek

A 2026. április 12-i választással egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen felhatalmazás született a tudományos szabadság és a felsőoktatási autonómia maradéktalan helyreállítására, valamint a szférának az Európai Kutatási és Felsőoktatási Térségbe való visszatérésére. A MOME Szenátusa ezúton kinyilvánítja, hogy élni kíván a változás lehetőségével, ezért a továbbiakban autonómiájának újjáépítésén fog dolgozni.
"A rajzokban ott marad a mozdulat, a történetekben ott marad a lélek." A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közössége, az Animáció szak oktatói, jelenlegi és volt hallgatói fájó szívvel és megrendülten búcsúznak egykori hallgatónktól, Kádár Klaudiától, a végtelenül érzékeny, mély intellektussal és finom látásmóddal megáldott fiatal alkotótól.
Vajon mi történik, amikor a jövőről nem a felnőttek, hanem a középiskolások kezdenek el gondolkodni? Tíz diákcsapat mutatta be elképzeléseit a program idei fináléján, ahol a résztvevők közösen gondolkodtak arról, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki húsz év múlva ember, technológia és természet között. A pályázat idei témája az erdő volt: olyan víziókat mutattak be a résztvevők, amelyek egyszerre szóltak a klímaváltozásról, a városi életről, az automatizált rendszerekről, a közösségi felelősségről és a természethez való újrakapcsolódás lehetőségeiről. A zsűri első díját a Sketch Squad csapata nyerte el, második helyen a dECO, harmadikként pedig az Erdei remeték csapata végzett. A döntőben hét különdíjat is kiosztottak, amelyek a pályaművek eltérő erősségeit, szemléletmódját és közösségi értékeit ismerték el.