A Sketch Squad egy olyan jövőbeli várost képzelt el, ahol a természet nem kiszorul az épített környezetből, hanem annak szerves részévé válik. Tetőkertek, napelemek, energiatermelő burkolatok, magasban futó gyalogos útvonalak és autóforgalomtól felszabadított terek kapcsolódnak össze a koncepcióban. A város világát egy kóbor cica nézőpontján keresztül ismerhetjük meg, amely személyes, mesés keretet ad a technológiai és környezeti megoldásoknak. A csapat a Komplex és rendszerben való gondolkodás díját is kiérdemelte. 

A második helyezett dECO egy mangrovefákra épülő, élő ökológiai-technológiai rendszer vízióját mutatta be. A kupolaszerű struktúra az AI-központok által termelt hőt és légáramlatokat hasznosítaná, miközben a mangrovefák segítségével vizet forgat vissza, gázokat szűr, oxigént termel és sajátos mikroklímát hoz létre. A pályamű a túlmelegedésre, a vízhiányra és az épített környezet egyre növekvő energiaigényére keresett összetett választ, ezért a Leginnovatívabb ötlet díját is megkapta. 

Az Erdei remeték pályaműve egy technológiafüggő jövő kritikáján keresztül vizsgálta az ember és a természet kapcsolatát. A naplóformában kibontott történet szerint a robotokra épülő városi élet egy rendszerhiba után összeomlik, egy család pedig az erdő közelében kénytelen új életet kezdeni. A fizikai munka, a biciklis közlekedés, a közös családi tevékenységek és a kevesebb gépi segítség új ritmust adnak a mindennapoknak. A harmadik helyezett csapat a Jövő nemzedéke díjat is átvehette. 

Az idei döntő egyik fontos újdonsága az értékelési rendszer kibővítése volt. Korábban elsősorban a zsűri adott visszajelzést a finálén bemutatott pályaművekről, idén azonban a mentorok és maguk a diákok is szerepet kaptak az értékelésben. A mentorok a csapatmunka, az együttműködés és a mentoráció heteiben tapasztalható fejlődés volumenének szempontjából fogalmaztak meg visszajelzéseket, a résztvevők pedig saját munkájukra és csapatuk működésére reflektáltak. 

„Fontosnak tartottuk, hogy ne kizárólag a végeredményt értékeljük” – hangsúlyozta Tornyánszki Éva, a zsűri elnöke, design menedzser, a MOME Zero fenntarthatósági aktivitásainak szakmai vezetője. „A zsűri egy tízperces prezentációt és a kiállított munkát látja, miközben a háttérben hetek, hónapok kutatása, vitája, közös gondolkodása és kísérletezése zajlik. Ezért fontos, hogy a folyamatot is láthatóvá tegyük az értékeléssel.” 

Az új hármas értékelési rendszer abban a szemléletetben született, hogy egy pályamű értéke nem kizárólag a döntőben, hanem a hozzá vezető úton is megmutatkozik. Az önértékelés lehetőséget adott arra, hogy a diákok ne csak külső elvárásokhoz viszonyítsák a teljesítményüket, hanem saját célokat és igényeket is megfogalmazzanak, majd ezek mentén gondolják végig, miben fejlődtek egyénileg és csapatként. A szervezők tapasztalata szerint ez a megközelítés a finálé stressze mellett is segített árnyaltabban, pozitívabban megélni a közös munkát. 

A zsűri további tagjai Bényei Judit designpedagógus, Somogyi Krisztina építészetkritikus és vizuális környezetkutató, Szabó Péter erdőmérnök, a Budakeszi Vadaspark ügyvezető igazgatója, valamint Vida Szabolcs képzőművész, a Light Art Museum Budapest szakmai igazgatója voltak. 

Különdíjban részesült a Green Tech Girls csapata a Társadalmi érzékenységért, az AgraBorius a Személyi felelősségért, az Urbannature a Legszerethetőbb megoldásért, a CEF Az erdő nagykövete elismerést vihette haza, a Future4u a Legjobb csapat díját, a Szimbióták a Vissza a természetbe! különdíjat, a Szent humusz pedig a Rebranding díjat nyerte el. 

Az Ugrás a jövőbe! pályázat 2026–ben is megmutatta, hogy a fiatalok számára a jövő nem elvont fogalom, hanem alakítható közös tér. Olyan kérdések terepe, ahol az ökológiai kihívások, a technológiai változások és a társadalmi felelősség nem egymástól független ügyek, hanem összekapcsolódó döntések. 

A program együttműködő partnerei a Light Art Museum Budapest, az Országos Erdészeti Egyesület, a Budakeszi Vadaspark, a Pilisi Parkerdő Zrt., az Arkki Hungary Kft. és a MOME Zero voltak.