A MOME diplomakiállítása június 13–20. között várja az érdeklődőket a Zugligeti úti Campus több helyszínén. A tizenkét mesterszak friss diplomamunkáit bemutató szemlén prototípusok, makettek és látványtervek formájában kapunk képet arról, milyen kérdések mentén gondolkodik a MOME új alkotógenerációja. A diplomakiállítás 2026-ban új elemekkel is bővül: a Campuson megvalósuló szemlét a város hetven pontján látható, a JCDecaux és a MOME együttműködésben megvalósult citylight-kiállítás kíséri, amely az egyetem korábbi rektori különdíjasainak munkáiból ad válogatást, és az idei anyag megtekintésére invitálja a közönséget. Újdonság az is, hogy a Designer-maker szakos mesterhallgatók egy izgalmas helyszínen, a Campus melletti, Z5 nevű szomszédos épületben mutatkozhatnak be, amelynek a kialakításában is közreműködtek.

A tárgyalkotás MA kiállítása a Z5 épületben az esemény többi részéhez hasonlóan szabadon látogatható, azonban előzetes regisztrációhoz kötött, amelyet a következő linken lehet elvégezni: https://go.mome.hu/diploma26-Z5.

A témák sokrétűek: az idei diplomamunkákban hangsúlyosan jelennek meg a digitális és analóg világ határán mozgó alkotások, a mentális jóllét és az önismeret, a fenntarthatóság és a tárgyi kultúra kritikája, valamint az identitás, a test és a közösségi normák vizsgálata a design, a divat- és médiakultúra, az építészet, a fotográfia, az animáció és a designelmélet metszetében. A munkák egy része közvetlenül a mindennapi élet ismerős helyzeteiből indul ki: abból, hogyan rendelünk ételt, mit kezdünk elveszett tárgyainkkal, milyen nyomokat hagyunk magunk után online, vagy milyen tárgyak és terek segítik a gondoskodást.

A városi emlékezet egyik különösen szerethető példája McKinley Debóra Média design MA szakos hallgató munkája, amely a BKV Talált Tárgyak Kezelőségét ideiglenes városi archívumként értelmezi újra. A Nem hiányzik valami? című projektben az elveszett tárgyak nem pusztán gazdátlan holmik, hanem személyes történetek, hiányok és városi mozgások lenyomatai. Hasonlóan hétköznapi tapasztalatból indul ki Mészáros Hajnal Veronika Interaction Design MA szakos hallgató THE USER MANUAL című munkája is, amely az ételrendelési szokásokon keresztül vizsgálja, hogyan alakítják digitális döntéseinket a kényelmi rendszerek, és miképpen tehető tudatosabbá a felhasználói viselkedés. 

A digitális kultúra kritikája több munkában is szerepet kap. Törő Anna Nina Az offline kezdet joga című projektje egy olyan spekulatív jövőt képzel el, amelyben a gyermekkor nem automatikusan válik adatcsomaggá a nagy technológiai platformok rendszereiben. Kollár Ágnes Ez teljesen rendben van című munkája fiatal nők beszélgetésein keresztül vizsgálja, hogyan formálhatja át az emberi kapcsolatok struktúráját a mesterséges intelligencia. A Tervezőgrafika MA szakos Tóth Dorottya Dream Rides című munkája budapesti diákfutárok történetein keresztül mutatja meg a gig economy bizonytalan, mégis vágyakkal teli világát. 

Erősen jelenik meg az idei diplomamunkákban a tárgyakhoz, anyagokhoz és fenntarthatósághoz való viszony is. Olasz Mirella Bernadett pair.again. című textilalapú építőjátéka a játékos tanulás, az anyagismeret és a tárgyak élettartamának a meghosszabbítása felől gondolja újra a gyerekeknek szánt tárgyakat. Börcsök Petra Designer Maker MA szakos hallgató beantoday című edukatív installációja a hüvelyesek fogyasztásának a fontosságára hívja fel a figyelmet, és egy áztató-csíráztató tárgyon keresztül teszi a mindennapok részévé az egészségesebb, fenntarthatóbb étkezési szokásokat.  

A hozzáférhetőség és a gondoskodás kérdéseivel több szakon is foglalkoznak. Medgyesy Róza Design MA szakos hallgató A látáson túl című munkája vak és látássérült fiatal felnőttek számára fejleszt moduláris tárolórendszert, amely nem csupán akadálymentes, hanem örömteli és esztétikailag is jelentésteli használatra törekszik. Huszák Janka Ágnes Design- és művészetmenedzsment MA szakos hallgató kutatása az inkluzív kultúra és a vállalati társadalmi felelősségvállalás összekapcsolásának a lehetőségeit tárja fel. 

Az identitás, a test és a társadalmi normák vizsgálata különösen erősen mutatkozik meg a divat, a textil és a designelmélet területén. Fodor Boglárka The Performance of Perfection / Deconstructing Contemporary Tradwife Aesthetics című munkája a közösségi médiában terjedő tradwife-esztétikát elemzi, és a divat eszközeivel bontja le az idealizált női szerepekről alkotott képeket. Tamás Cintia a roma művészet magyar művészeti intézményrendszerben való láthatóságát és láthatatlanságát kutatja, Horváth Franciska Design- és vizuálisművészet-tanár MA szakos hallgató ugyanakkor azt vizsgálja, hogyan segíthetik a személyes narratívák és a vizuális módszerek a holokauszt oktatásában a diákok bevonódását és a történelmi tapasztalatok mélyebb megértését. 

Az építészeti és fotográfiai munkák között több projekt is a lakhatás, az otthonosság és az emlékezet, az átmenetiség felől közelít a társadalmi kérdésekhez. Kocsis Tamás RE-ACT című terve a Reanal-telepet adaptív és gondoskodó városi laborként gondolja újra, Győri Simon Péter pedig a felsőhídvégi Jeszenszky-kúria revitalizációjára tesz javaslatot: rehabilitatív tájgondoskodási koncepciója szenvedélybetegek felépülését támogató, önfenntartó közösségi helyszínként képzeli el az egykori majorságot. Hecker Sára fotó- és videóinstallációja hajléktalansággal és otthontalansággal kapcsolatos élettörténetekből indul ki, Szarka Dániel pedig a takarítást a családi dinamikákon belül működő pszichológiai megküzdési mechanizmusként vizsgálja. 

A diplomakiállítást idén is a hallgatók által tervezett, erre az alkalomra született arculat fogja össze. Mihalovits Panka és Ökrös Alexandra koncepciója abból a közös egyetemi tapasztalatból indult ki, hogy szinte minden hallgató számítógépének az Asztalán ott van egy „MOME” nevű mappa: az a hely, ahol az ötletek, verziók, vázlatok és készülő munkák egy ideig egymás mellett léteznek. A pezsgő, érett szilva és kaviárfekete színekből építkező arculat ezt a motívumot emeli át a diploma vizuális világába, egyszerre utalva az alkotói folyamat rendszerezésére és a végzősök munkáinak közös keretére. Ehhez kapcsolódik Csige Aranka és Hivessy Menyhért portréfotó-sorozata is: a klasszikus és spontán beállításokból készült képeket kinyomtatva, genothermekbe helyezve, mappába fűzve, majd visszafotózva nosztalgikus, fotóalbum-hatású sorozat jött létre, amely a MOME Diploma 2026 emlékkönyveként is működik.