Térinstallációk a föld alatt 

Az AJSA Collective Cseppkő lények című installációja a barlangi környezet atmoszférájából indult ki. Az installáció egy sajátos barlangszerű hangulatot idézett meg, plafonról lógó, hosszúkás és gömb alakú fényobjektumokkal, melyek Tesla-tekercsek közelében helyezkedtek el, puhán izzó színes fénybe burkolva a teret. 

Besnyő Dániel LAST SIGNAL című fényinstallációja egy elhagyott érzékelőállomás, amely továbbra is figyeli a környezetét. A rendszer a fényt minden irányban pásztázza, mintha az emberiség utolsó radarrendszere működne tovább alkotói nélkül. Az installáció Besnyő Dániel, Tóth-Meisels Bence, Czingáli Zoltán, a Centrum Production, a LEDRON Ltd. és Pfitzner Áron (LIGHTFORM fényművészeti ügynökség) közös munkája. 

Balogh Bökény és Merényi Márton Feltárás című installációja a pincerendszer sötét tereit használta médiumként. A látogatók egyetlen mozgatható fényforrás segítségével hozhattak létre árnyékjátékot, kelthették életre a statikus teret. 

Biró Tádé, Pattantyús Bálint és Péter Attila Bennem van a létra! című audiovizuális térinstallációja a vertikálisan elhelyezett, felülről függesztett elemek programozott fényjátékával forgatta ki a cím gondolatát. A létrán felfelé haladás képzete az installáció LED-csövein futó, programozott pulzáló fénykompozíció az installáció LED-csövein futó, programozott pulzáló fénykompozíció formájában vált cirkuláris, ciklikus belső folyamattá a térben. 

Idő és anyag 

Karácsony Ilona és Karoline Ketelhake Homeostase 2.0 installációja analóg vetítéstechnikával dolgozott, segítségével valós időben figyelhették meg a látogatók a kristályosodás folyamatát. A projektorokra csepegő sóoldat a lámpák hőjének a hatására elpárolgott, majd kristályosodott, folyamatosan változó organikus mintákat rajzolva a vetített felületekre. 

Forgách Emma Taroudant című kinetikus installációja a látható és láthatatlan viszonyát vizsgálta. A látvány nem rögzített formában jelent meg: értelmezése a néző idejétől, figyelmétől és jelenlététől függött. 

Jimmy Dave Zénón (I.) című munkája a kizökkent idő élményét tematizálta. A hangművészetből ismert phasing jelenség – az egymástól elcsúszó ismétlődő ciklusok – újfajta időbeliséget hozott létre a térben. 

Interaktív rendszerek 

Fazakas Lőrinc FEEDBACK GHOST installációja a digitális visszacsatolások logikájára épült. A néző puszta jelenléte – akár egy kézmozdulat a kamera előtt – hosszú ideig mozgó, önmagát generáló vizuális folyamatot indított el a vetített felületen. 

A Rétegződés című audiovizuális installáció – Buzás Péter, Czeglédi Lajos, Dremmel Botond, Fábián Szabolcs és Müller Mátyás munkája – a bánya ipari szerkezetét a természet geológiai rétegződésével állította párhuzamba. A generatív hang- és fényrendszer a természet lassú, szinte érzékelhetetlen folyamatait sűrítette érzékelhető pillanattá. 

Makai Panna és Szabó Fülöp initEchoe projektje egy live-coding-alapú vizuális szintetizátorra épült. A rendszer valós időben reagált a pincerendszer terére és jelenlétére, így a vetített képi folyamat maga is a helyszíni környezetből generálódott. 

Fényfestészet, archívum és performansz 

A Kozmothorosz pop-up kiállítás Bánhidi-Rózsa Bence, Horváth Réka és Diki Luckerson munkáin keresztül a kortárs festészetet a fenomenológia és a performativitás felől közelítette meg. A festmények nem reprezentációként, hanem egy megtörtént esemény nyomaiként jelentek meg. 

Kováts Janka Held in Tension című textilinstallációja felfüggesztett objektumok rendszerén keresztül vizsgálta a tér, az anyag és a résztvevő viszonyát. A szerkezet nem előre rögzített formában jelent meg: a hely adottságai és az anyag viselkedése alakította ki végső elrendezését. 

A Kozma Archívum × Party Archive Research Group installációi a magyar techno- és partikultúra korai vizuális világát idézték fel archív videók, plakátok és VJ-munkák segítségével, több, a MOME jogelődjéhez kötődő alkotó munkáját is bemutatva. 

A Rés kollektíva Apám lányai című multimédia-installációja és performansza a női identitás alakulását vizsgálja a belsővé tett apai tekintet és a male gaze tükrében. Az alkotók saját testükön és személyes élményeiken keresztül kutatták, hogyan formálja önképünket a megfelelési kényszer, a folyamatos megfigyeltség érzése és a felnőtté válás folyamata. 

Molnár Zoltán, Vass Aranka Adelina és Horváth Júlia Troglodyte című performansza a térérzékelés ambivalenciájára épített. Az auditív rész egy folyamatosan átrendeződő hangtáj volt, amely saját elemeinek szétdarabolásán és újraegyesítésén keresztül alakult ki. A vizuális rész a fizikai és digitális tér metszéspontjain mozgott, a videó, a rajz, a 3D és a generatív szoftver eszközeivel rekonstruálva a megfigyelt tér élményét. 

Kísérleti kulturális tér a város alatt 

A Kőbánya Underground ismét megmutatta, hogy a város alatti ipari terek kísérleti kulturális térként is jól működhetnek. A fény, a hang és az installáció eszközeivel dolgozó projektek a hely fizikai adottságait kihasználva reagáltak az underground kultúra közösségi működésére, lehetőséget teremtve új médiaművészeti formák kipróbálására. 

A szervezők között több MOME-hallgató és -alumni is szerepet vállalt, így Fedics Laura, Borhi Gergő, Budai Balázs, Ökrös Dániel és Tóth-Meisels Bence.