Az Ugrás a jövőbe! nem egyszerű ötletverseny: a pályázat a résztvevőket arra hívja, hogy csapatban gondolkodjanak a jövőről, és akár tárgyakban, szolgáltatásokban, rendszerekben vagy építészeti, vizuális koncepciókban fogalmazzák meg elképzeléseiket. A továbbjutó csapatok MOME-mentorok segítségével fejleszthetik tovább a tervüket, miközben tervezési módszereket, prototípus-készítési technikákat és a storytelling alapjait is megtanulhatják a MOME workshopjain. A pályázat így nemcsak a kreativitásról, hanem egy pozitívabb, cselekvőbb jövőkép kialakításáról is szól. Idén is tíz csapat jutott a döntőbe, amelyeknek most bemutatjuk a terveit. 

CEF 

A CEF csapat egy olyan jövőbeli erdővédelmi rendszert képzel el, amelyben rovarszerű robotok segítik a fák állapotának a megfigyelését, GOB és ROB a fák rezgéseit színekké alakítják, így teszik láthatóvá az erdő jelzéseit, miközben a rendszerhez diákok és önkéntesek is kapcsolódhatnak. A koncepcióban az erdővédelem egyszerre technológiai, közösségi és oktatási feladattá válik. 

dECO 

A dECO egy mangrovefákra épülő, élő ökológiai-technológiai rendszer víziója, amely a túlmelegedésre, a vízhiányra és az épített környezet energiaigényére keres választ. A kupolaszerű struktúra az AI-központok által termelt hőt és légáramlatokat hasznosítja, miközben a mangrovefák segítségével vizet forgat vissza, gázokat szűr, oxigént termel, és sajátos mikroklímát hoz létre.  

Sketchsquad 

A Sketchsquad egy, a jövőben megépülő fenntarthatóbb, zöldebb várost mutat be, ahol a természet nem kiszorul a városi térből, hanem annak szerves részévé válik. A koncepcióban tetőkertek, napelemek, vákuumvonatok, energiatermelő padlóburkolatok és magasban futó járdák kapcsolják össze az épületeket, miközben az autóforgalom háttérbe szorul. A várost egy kóbor cica nézőpontján keresztül ismerjük meg, ami személyes, mesés keretet ad a technológiai és környezeti megoldásoknak.  

GreenTechGirls / A Tisztás 

A GreenTechGirls / A Tisztás egy erdőben elrejtett, fiatalokat támogató segítő központ víziója, amely a tinédzserek mentális jóllétére keres természetközeli választ. A pályamű szerint a jövő egyik fontos kérdése nemcsak az, hogyan védjük meg az erdőt, hanem az is, hogy miképpen találhatunk benne biztonságos, figyelmes, gyógyító tereket. A Tisztásban pszichológus, dietetikus, könyvtár, szexológus, tanulásmódszertani tér, csendes szoba, kreatív sarok és kert segíti a fiatalokat. A koncepció az erdőt a bizalom, a regenerálódás és a közösségi gondoskodás helyszíneként értelmezi. 

AgraBorius / ArborLink 

Az AgraBorius / ArborLink alkalmazás és szenzorrendszer újra összekapcsolná a városi embereket a fákkal. A növénybarát szenzorok figyelnék a fák állapotát, az app pedig érthető jelzésekké fordítaná le, mire van szükségük: vízre, tápanyagra vagy törődésre. A felhasználók örökbe fogadhatnának egy-egy fát, gondozásukért pontokat gyűjthetnének, és közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnének a városi természettel. A pályamű célja, hogy a fákra ne díszletként, hanem érzékelhető, gondozásra szoruló városi társakként tekintsünk. 

Szimbioták / Harmónia 

A Szimbioták / Harmónia egy olyan jövőt képzel el, amelyben az ember és a természet kapcsolata valódi együttélésre épül. A pályamű személyes alapokról indul, a városi magány és a természettől való eltávolodás tapasztalatából jut el a közösségi mozgalomig. A koncepcióban gombafonalak szállítanak vizet és üzeneteket, a fákra vályogházakat építenek, a ruhák élő anyagokból készülnek, és a természethez való kapcsolódás az emberek mentális állapotára is hat. A Harmónia az erdőt erőforrás helyett érzékeny, együttműködő rendszerként írja le. 

Szenthumusz / A giliszta Isten lélegzetvétele 

A Szenthumusz / A giliszta Isten lélegzetvétele a termőtalaj, a komposztálás és az élet körforgásának az újraértékelésére épül, abból indul ki, hogy a városi ember eltávolodott a Földtől és a földtől, miközben a talaj az élet egyik alapfeltétele. Az installáció giliszták segítségével hozna létre humuszt nagyvárosi környezetben, és közben új jelentést adna azoknak az élőlényeknek, amelyeket sokan idegenkedve vagy undorral szemlélnek. A koncepció lényege, hogy a földdel való kapcsolat nem pusztán környezeti, hanem érzéki, spirituális és közösségi tapasztalat is lehet. 

Erdei remeték 

Az Erdei remeték egy technológiafüggő jövő kritikájaként képzeli el az ember és a természet kapcsolatának az újratanulását. A napló formában elmesélt történetben a robotokra épülő városi élet egy rendszerhiba után összeomlik, a család pedig az erdő közelébe kényszerül. Az új életforma több fizikai munkával, biciklis közlekedéssel, közös családi tevékenységekkel és kevesebb gépi segítséggel jár. A pályamű arra  kérdez rá, hogy mit nyerhet vissza az ember, ha kiszakad a teljes automatizáltságból, és újra közvetlenebb kapcsolatba kerül a természettel. 

Future4U / A jövő háza 

A Future4U / A jövő háza egy disztópikus környezeti helyzetből indul ki, ahol az erdők eltűnése, a levegőhiány és a savas esők már az emberi túlélést veszélyeztetik. A csapat megoldása egy gombára emlékeztető, multifunkcionális épület, amely lakótérként, árnyékadó szerkezetként, energiatermelő rendszerként és oxigénforrásként is működik. A koncepció a természet formáiból merít, de építészeti és technológiai választ ad egy szélsőséges jövőproblémára.  

UrbanNature / Fánti furgon 

Az UrbanNature / Fánti furgon a vízhiány és a kiszáradás problémájára keres gyakorlati, közösségi választ. Az elefántra emlékeztető, tűzoltóautó-szerű jármű összegyűjti a háztartások szennyvizét, megtisztítja, majd a kertek fáinak és növényeinek az öntözésére használja. A díjmentesen igényelhető szolgáltatás egyszerre segítené a víztakarékosságot, a növénygondozást, és ösztönözné a fák ültetését. A koncepcióban a technológia játékos, könnyen érthető formában kapcsolódik a mindennapi környezeti felelősséghez. 

A beadott pályaművek mindegyike meglepően izgalmas kerettörténetbe ágyazva jelent meg: hol naplóként, hol jövőbeli visszaemlékezésként, hol mesés városi sétaként vagy személyes emlékek spekulatív narratívájaként bontakoznak ki. Egyszerre tanúskodnak a felmérések szerint fokozott ökoszorongással küzdő korosztály környezeti és társadalmi tudatosságáról, valamint arról a határtalan fantáziáról, amellyel a diákok a jövő komplex problémáiról képesek gondolkodni. A sokszor súlyos válságokra, kihívásokra adott válaszaik mégis bizakodóak: azt mutatják, hogy a jövőről már fiatal korban is lehet tervezői kíváncsisággal, közös gondolkodással és cselekvő képzelettel beszélni.