A kurzus célja olyan interaktív adatfizikalizációk és adatszoborként installálható alkotások létrehozása volt, amelyek segítik a szemléletformálást, bevonják a helyi közösséget, és közérthető, térbeli formában mutatják meg az éghajlati kockázatok okait, hatásait, valamint lehetséges következményeit, amelyek a jövőbeli életminőséget aktívan alakítani fogják. A hallgatók a XII. kerületet érintő klímakihívásokat vizsgálták, különös figyelemmel arra, hogyan tehetők a jövőre vonatkozó adatok átélhetőkké és megtapasztalhatókká. 

A kutatási szakaszban a hallgatók a Hegyvidéki Önkormányzattól és a CLIMAAX programtól kapott adatokat elemezték és dolgozták fel, hogy azokat később térbeli formába öntsék. Lipóczki Ákos DLA, Minkó Mihály és Moravcsik Borka témavezetésével olyan tárgyakat fejlesztettek, amelyek anyaghasználatukban, formavilágukban és az interakciók szintjén is közvetlenül reflektálnak a választott klimatikus kockázatra. A projektek végleges formájukat a Zugligeti Általános Iskola diákjainak és nagyszüleiknek a bevonásával, közös workshopok keretében nyerték el, ezzel is támogatva a generációk közötti párbeszédet és a téma iránti érzékenyítést. 

Bakai Hajnalka Élesedő Horizont című installációja a heves esőzések 2070-re jósolt, felerősödő problémájára reflektál. A projekt a Normafától egészen a Déli pályaudvarig követi a lezúduló víz útját, rávilágítva azokra a kritikus pontokra, amelyeken a Hegyvidék meredek utcái, beépített völgyei, valamint a beton és aszfalt vízzáró felületei felgyorsítják a lefolyást. Az alkotás a XII. kerület topográfiáját ötvözi az RCP4.5 klímamodell adataival: a fa, a terrakotta és a beton kontrasztjával szemléletesen érzékelteti a természetes vízmegtartás és a mesterséges burkolatok közötti feszültséget. A tárgy így egyszerre figyelmeztet a villámárvizek kockázatára és a városi környezet természetes egyensúlyának a törékenységére. 

Kovács Nikoletta Fanni munkája a klímaváltozás egyik leginkább érzékelhető következményével, a hőhullámok várható hatásaival és annak területi különbségeivel foglalkozik. Az önkormányzattól kapott, a 2031–2060 közötti időszakra vonatkozó árnyékoltsági adatokra épülő installáció azt vizsgálja, hogy a kerület egyes részei milyen mértékben lesznek kitéve a hőterhelésnek, és miként javíthatják a fás, árnyékos területek a városi mikroklímát. Az alkotásban a tartóoszlopok közötti távolság az árnyékolt felületek mennyiségét, az oszlopok magassága a kockázat súlyosságát, míg a textil árnyalatai a veszélyeztetettség növekedését jelzik. A balról jobbra olvasható térbeli rendszer a János-hegy kedvezőbb mikroklímájától a Déli pályaudvar beépítettebb, forróbb zónájáig vezeti a látogatót. 

Sulyok Júlia Katalin adatszobra a jelenlegi és a jövőbeni aszályhelyzetet hasonlítja össze a kerület példáján keresztül. A munka a 2026-os állapotot és a 2040–2070 közötti időszak becsült értékeit állítja egymással szembe. A libikókaként működő installációban a homok és a víz válik az adatok fizikai megfelelőjévé. A kerület területei egy 1–10-es skálán kapnak aszályérzékenységi értéket, amelyek különböző magasságú oszlopokká alakulnak. Az oszlopokba kerülő homok mennyisége a szárazság mértékét jelzi. Mivel a jövőre vonatkozó prognózisok jóval nagyobb szárazságot mutatnak, a mérleg nyelve látványosan kibillen az egyensúlyból. A szerkezet egyensúlya ugyanakkor vízzel visszaállítható – ez a szimbolikus interakció arra figyelmeztet, hogy a jövőbeli aszályok mérséklésében kulcsszerepe van a csapadék megtartásának, a tározásnak és a tudatos vízhasználatnak. 

Hallgatók: Bakai Hajnalka, Kovács Nikoletta Fanni, Sulyok Júlia Katalin 

Oktatók: Lipóczki Ákos DLA (egyetemi docens), Minkó Mihály (kutató), Moravcsik Borka (designer, óraadó) 

Partnerek: Hegyvidéki Önkormányzat, Hegyvidéki Zöld Iroda, MOME Zero – Ökológiai Fenntarthatósági Iroda, MOME Ökológia és Cselekvés Lab, Zugligeti Általános Iskola