Az első év tematikája a római köztérre médiumként tekintett, ezen belül pedig a street art és a város kulturális örökségének a kapcsolatát vizsgálta. „A múzeumok és műemlékek Rómája helyett a figyelmünk ezúttal az utcákra irányult. Kiindulópontunk a híres „beszélő szobrok” – Pasquino, Marforio, Madama Lucrezia és a többiek – voltak, amelyek a 16. századtól bírálják a világi és egyházi hatalmakat, kommentálják a közélet visszásságait, névtelen szatirikus üzenetek, költemények, falragaszok formájában. A város közterein azóta is szakadatlanul folyik ez az eszmecsere, a mindenütt előbukkanó tagektől a gyakran radikálisan politikus graffitiken át a külsőbb kerületeket díszítő színes, nagy formátumú „muralékig”. A városnak ebben a felszínen kavargó, jórészt öntudatlan, fecsegő rétegében kerestünk olyan jelentéseket, amelyek a külső szemlélő számára is hozzáférhetők, igyekezve a beavatkozásnak azon a szintjén maradni, amely még nem minősül illetéktelen behatolásnak.” – fogalmazott Erhardt Miklós, a 2024-ben létrehozott hallgatói rezidenciaprogram első mentora. 

Az első ösztöndíjasok Bechtold Fülöp Benjamin, Holczer Sára, Nagy Csongor Boldizsár, Tóth Eszter, Urbán Szonja és Vass Aranka Adelina voltak, ők a négyhetes római tartózkodás során szakmai felkészítő kurzuson és terepkutatáson vettek részt a Római Magyar Akadémián. Hazatérésük után további hónapokon át dolgoztak a projektjeiken, amelyekből a Terepbejárás című kiállítás létrejött. Munkáik eltérő médiumokon és módszereken keresztül vizsgálják ezeket az informális, nem kanonizált esztétikai jelenségeket, a római köztér kulturális, társadalmi és technológiai rétegeit. 

A kiállító fiatal művészek közül Urbán Szonja ANYA című projektjében a saját címadó tagjét vetítette rá Róma térképére, majd végigjárta az így kirajzolt, csaknem 200 kilométeres utat; Holczer Sára munkájának az alapja szintén egy önmagába hurkolódó, a Vatikán falai körül vezető séta véletlen dokumentációja; Nagy Csongor Boldizsár Tickets, please! címmel egy római közlekedési jegyautomata replikáját készítette el, amely a szerző által gyűjtött római graffitikkel rongált jegyeket ad ki; Tóth Esztert a graffitik groteszk betűformái vonzották, ezekből állította össze sajátos, horgolt ábécéjét, majd készített el kézi horgolással két nagy méretű fehér zászlót, a graffitis szlengben fontos jelentést hordozó „TOY” és a „BITE” szavakkal; Vass Aranka Adelina Zajlencse című projektjében a köztéri elektromos berendezések abszurd költészetét kereste: a berendezések elektromágneses zaját mérte meg, és fordította át előbb konkrét zenévé, majd nyomtatott vizuális patternekké; végül Bechtold Fülöp a római falakba karcolt feliratokat és neveket dokumentálta és rögzítette agyaglenyomatok formájában, a városi emlékezet és az anonimitás viszonyát, a mindenkori privát jelenlét nyomait kutatva.   

A MOME és a Collegium Hungaricum Róma közös célja, hogy támogassa a MOME hallgatóinak szakmai pályakezdését és nemzetközi érvényesülését. Az egyetem számára a program egyszerre jelent nemzetközi szakmai lehetőséget, kutatási terepet, és olyan alkotói helyzetet, amelyben a hallgatók egy kulturálisan sűrű, történetileg rétegzett város közegében gondolhatják tovább saját művészeti és designalapú kérdéseiket. 

Az idén újra meghirdetett program keretében ismét hat hallgató kap majd lehetőséget a négyhetes júliusi tartózkodásra a Római Magyar Akadémián. A rezidenciát szakmai felkészítő kurzus, terepmunka, majd csoportos kiállítás egészíti ki, amely a Falconieri-palota galériaterében mutatja be a megszületett munkákat.  

Kiállítás: Terepbejárás 
Megnyitó: 2026. június 11., 19 óra 
Helyszín: Római Magyar Akadémia 
A tárlat 2026. szeptember 30-ig tekinthető meg. 
A belépés ingyenes. 

A szakmai közreműködők, oktatók, hallgatók utazása részben a Tempus Közalapítvány és a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával valósult meg.