A jövő tervezői
Egy elhagyott gyár, egy régi lámpa, egy pöttyös labda, személyes élmények: a MOME köztéri kampányában szereplő diplomamunkák ismerős tárgyakból, helyzetekből és történetekből indulnak ki, mégis tágabb összefüggéseket nyitnak meg. Képet adnak arról, hogy miként gondolkodik a kortárs művészetről, a hagyományról, a közösségi emlékezetről vagy éppen a fenntarthatóságról a ma pályára lépő alkotó-tervező generáció. Együttműködésben a JC Decaux-val most köztéren is bemutatkoznak 2025 rektori különdíjas diplomamunkái.
A diploma egyszerre lezárás és valami új kezdete: az a pillanat, amikor a hallgatói munka az egyetem belső világából a szélesebb közönség elé lép. Ezen az oldalon a MOME Diplomakiállításához kapcsolódó citylighttárlat helyszínei és a plakátokon szereplő munkák részletes leírásai találhatók, hogy a felvillanó részletek mögött a teljes projekt megismerhető legyen.
A folytatás a 2026-os mestermunkákkal a Zugligeti úton június 13-tól vár!
Rektori diplomadíjasok 2025
Feiner Janka
Diplomamunkám egy 2D rajzanimációt és stop-motion technikát ötvöző rövidfilm. Főszereplője egy kisfiú, aki az ágy építése helyett valami izgalmasabbra vágyik. Egy apró tűzlény csínytevésekre csábítja, majd egy varázslatos, óriás gombákkal teli világba vezeti. A kalandok egyre vadabbakká válnak, mígnem a fiú felismeri, hogy túl messzire ment, és hazatér, hogy befejezze az ágyat. A film különlegessége, hogy a stop-motion jelenetekhez valódi gombákat használok.
Konzulensek: Gyulai Anna, Huszár Dániel, Bényei Judit PhD
Tomka Róza Julianna
A pöttyös labdán nem fog az idő vasfoga, de miben rejlik az „időtlensége”? Kezdeti hipotézisem az volt, hogy a tárgy globális jelentőséggel bír a gyermeki játszókörnyezetben. Hamar kiderült azonban, hogy a környező országok „immunisak” rá, ezért a jelenség lokális társadalmi háttere kezdett foglalkoztatni. Hogyan maradhat jelen szinte változatlan formában az 1950-es évektől, és miért nem tekintjük retró tárgynak? Lehet-e designtárgy egy olyan termék, aminek nincsen ismert tervezője? Ha egy objektum hetven éven át használatban marad, és generációk kötődnek hozzá, az feltételezhetően jó design. A dolgozat ezeket a jelenségeket vizsgálja.
Konzulensek: Zwickl András; Kuti Klára
Kain Eszter
Mestermunkámban a magyar néphagyományban megjelenő fehér alakokat és az ezekhez kapcsolódó rítusokat egy fiktív női életút állomásaival hozom párhuzamba.
Egyéni szempontok szerint vizsgáltam őket: nevük, életkoruk, szokásrendszerük, öltözetük és a fehér szín szimbolikája alapján. A kollekció kötött öltözékei a női élet határhelyzeteinek a rítusait illusztrálják – a születéstől a halálig. A célom egy olyan vizuális narratíva létrehozása volt, amelyben a női identitás ciklikus átalakulása a hagyomány és a kortárs formaegyszerűség metszéspontjában válik érzékelhetővé. A fehér alak itt a rítusban testet öltő átváltozás és a közösségi emlékezet hordozója.
Konzulensek: Kele Ildikó, Povedák István
Veres Dóra
Diplomamunkám Parádsasvár régi üveggyári épületegyüttesének az építészeti újragondolása, a helyi erőforrásokra támaszkodva. Az üveg és a termálvíz által létrejövő gőz áttetsző, mégis fátyolos minősége meghatározza a tervezői megközelítést. A terület gazdag természeti környezetben helyezkedik el, túraútvonalakkal, forrásokkal és barlangokkal, bércekkel övezve. Erre építve tervemben a régi raktár és irodaház területére egy bakancsos szállás, az üveghuta szerkezete alá pedig egy termálfürdő került. A cél, hogy a jelenleg szinte tájsebnek tűnő, elhagyatott közeg a természethez kapcsolódva éledhessen újjá.
Konzulensek: Kovács Csaba, Dobos Bence, Veres Bálint
Szilágyi Nóra
Mestermunkám egy lámpakollekció, amely az eredeti Szarvasi lámpákból merít inspirációt, és kompatibilis, könnyen gyártható elemekből épül fel. A tervezés figyelembe veszi a Szarvasi Lámpa Manufaktúra jelenlegi technológiáit, ezzel biztosítva a fenntartható gyártást. A lámpák játékos fényhatásokat hoznak létre, és új kontextusba helyezik a Szarvasira jellemző fémnyomott sziluetteket. A projekt célja a hagyomány és a kortárs design összekapcsolása flexibilis világítási megoldásokkal.
Konzulensek: Húnfalvi András, Horányi Attila PhD
Németh Levente
Projektem egy személyes vizuális napló, amely az érzelmi határokat és az önelfogadást vizsgálja gyermekkori traumákból kiindulva. A munka az érzelmi és mentális biztonság dinamikáira fókuszál, különös tekintettel a negatív érzelmekhez való újrakapcsolódásra. Szimbolikus és megrendezett képek segítségével újraértékelem a magammal és másokkal való kapcsolatomat, valamint a viselkedési mintákat, amelyek formálták az identitásomat. A projekt fordulópontot jelent: a fókusz mások történeteiről a saját tapasztalataim felé tolódik. A fényképezést önismereti eszközként, az érzelmeim visszaszerzésének a médiumaként használom, az érzelmi határok jelentőségére és a gyógyulás folyamatára reflektálva.
Konzulensek: Szombat Éva, Beck András
Bakonyi Kitti Nikolett
A mestermunka feminista nézőpontból vizsgálja a tipográfia és a textil metszetét. Központi eleme egy hagyományosan maszkulin, sporthoz kötődő tárgy kézzel kötött változata, egy női szurkolói sál, amely rejtett üzenetet hordoz: „When a woman does it, it’s craft, but when a man does it, it’s art.” A szöveg ugyanakkor csak bizonyos nézőpontból olvasható, utalva a női hang láthatatlanságára. A projekt női kreativitás társadalmi megítélésének a kettős mércéjére reflektál, arra ösztönzi a nézőt, hogy új perspektívából értelmezze a tárgyakat és jelentéseiket. A munka elméleti és személyes rétegeit egy kísérő kiadvány tárta fel.
Konzulensek: Vargha Balázs, Földi Eszter
























