Fejírben járok

Mestermunkámban a magyar néphagyományban megjelenő fehér alakokat és az ezekhez kapcsolódó rítusokat egy fiktív női életút állomásaival hozom párhuzamba. Egyéni szempontok szerint vizsgáltam őket: nevük, életkoruk, szokásrendszerük, öltözetük és a fehér szín szimbolikája alapján. A kollekció kötött öltözékei a női élet határhelyzeteinek a rítusait illusztrálják – a születéstől a halálig. A célom egy olyan vizuális narratíva létrehozása volt, amelyben a női identitás ciklikus átalakulása a hagyomány és a kortárs formaegyszerűség metszéspontjában válik érzékelhetővé. A fehér alak itt a rítusban testet öltő átváltozás és a közösségi emlékezet hordozója.