A hangtér nem a hanggal teli teret, hanem a hang által létrehozott teret jelenti.  

A hang fenomenológiája létfontosságú az általunk érzékelt valóság szempontjából. A térbeli hang tudatos használatára és felderítésére utaló bizonyítékok az őskőkori barlangrajzokig nyúlnak vissza. A rezonancia közvetlen összefüggésben áll a barlangok falát díszítő alkotások elhelyezésével és mennyiségével. A rezonáns terek akusztikai funkcióját azóta építészeti modellként panteonokban, katedrálisokban és világszerte számtalan egyéb szent helyen kamatoztatták. A teresített hangot újabban a technológia térhódításával tovább vizsgálták hangpavilonok és többcsatornás hangrendszerek segítségével, így a hangzás újabb dimenziója tárulhat fel: a hangszín, hangmagasság vagy hanghossz tekintetében nem korlátozott, téridőben mozgásba hozott, a teljes testtel intraakcióban lévő hangé.

A térbeli hangzást számos megközelítésből vizsgálták, a zenekar összes rézfúvósának a színpadtól távoli erkélyre telepítésétől (A. Lucer) kezdve a nagy felbontású hangösvények leképezését lehetővé tévő 6 x 64-es elrendezésű hangszórórendszerrel felszerelt helység kialakításáig (B. Leitner). A kvadrofónikus vagy 4.0. surround hangzás az 1970-es években született meg a teresített hang felhasználóbarát visszaadására. Noha konkrét termék formájában nem aratott sikert, maga a formátum a mai napig relevánsnak és merésznek számít.  

„A kvadrofónia az elektronikus zene természetes közege, mivel az elektronikus hang lényegében monofón, és a mozgás során kel életre. Nem maga a hang vagy a hangszín a lényeg, hanem a mozgás mikéntje” – magyarázza Suzanne Ciani a Buchla 200e berendezéssel komponált kvadrofónikus művekről.   

Esteban de la Torre kvadrofónikus művének előadását Krasz Ádám közreműködésével panelbeszélgetés, valamint „kérdések és válaszok” szekció követi.